Buzsáky Ákos néhány napja még szép időt ígért, mondván, Plymouth már-már mediterrán része Angliának. Ehhez képest igencsak csípős idő fogadott minket: angolos köd, kellemetlen, kabát alá is bebújó hideg. A csapat edzése előtt futottunk össze az itteni négy magyarral, Buzsáky Ákossal, Halmosi Péterrel, Tímár Krisztiánnal és az ificsapatban játszó Petneházi Márkkal. Eleinte a klubház előtt beszélgettünk, de aztán a hideg bezavart minket az étterembe.

Egy fiatal hölgy jött oda hozzánk, itt ebédelnek majd edzés után a futballisták, majd magyarul kérdezte meg tőlünk, hogy kávét kérünk-e vagy teát. Felocsúdva a meglepetésből, megkérdeztük, hogyhogy ilyen jól beszél magyarul, mosolyogva közölte, hogy ő Buzsáky Ákos nővére.

Tünde elmesélte, hogy ő diplomás védőnő, imádja a szakmáját, ám az otthoni keresetéből nem tudott semennyit sem félretenni, s ezért szeretett volna Angliában dolgozni. A munkahelyén kapott egy év fizetésnélküli szabadságot és októberben érkezett ide. Legalább harminc helyre adott be önéletrajzot, de még csak választ sem kapott sehonnan. Ákos, a Plymouth Argyle sztárja segített a nővérén, és a klubban szerzett neki állást. Tünde most a konyhán dolgozik, ami nem számít különösebben előkelő munkának, ám jóval több pénzt keres, mindha otthon maradt volna.

Öccse tekintélye is kellett ahhoz, hogy munkát vállalhasson, mert bár ez szabadon megtehető, amióta Magyarország is tagja az Európai Uniónak, az angol bürokrácia néhány cseles trükköt bevet az idegenek beáramlásának megakadályozása érdekében. A munkavállaláshoz például kell társadalombiztosítási szám és bankszámla, ám ezeket csak akkor adják ki, ha valakinek már van munkahelye. A 22-es csapdájából némi protekció nyújtott kiutat, Ákos segítségével sikerült ezt a helyzetet megoldani. Plymoutht ellepték a lengyelek, állítólag még a munkaközvetítő irodában is ők dolgoznak. Tündének csak egyszer kellett főznie, akkor hortobágyi palacsintát készített a csapatnak és nagy sikere volt vele.