- Kezdjük egy sablonos kérdéssel: hogy érzed magad a Plymouthban?

- Nagyon jó közegbe csöppentem. Más a futballkultúra, ráadásul összejöttek a számításaim. Nagyon szeretnek az edzők, szurkolók, akik a végén szinte már követelték, hogy igazoljanak le. Olyan jól sikerült a szezon, hogy a menedzserem, Vladan Filipovics szerint voltak jó ajánlataim angol élvonalbeli kluboktól, de mivel a Plymouthnak elővásárlási joga van, így télig már más csapatba nem igazolhatok. Megvettek, ezért automatikusan életbe lép a hároméves szerződés.

- Milyen körülmények között élsz?

- A lehető legjobb. Az óceánparton fekszik a házunk, nagyon szép hely, jókat lehet sétálni és a város is közel van. Feleségem is kiválóan érzi magát, sokat számít, hogy Tímár Krisztián menyasszonya ott van, mert nagyon jól kijönnek egymással. Ez mindkettőnknek könnyebbség, mert amikor Grazban futballoztam, nem volt más magyar a közelben, ami igencsak rossz volt nekem és a feleségemnek egyaránt.

- Megszoktad már, hogy úgy közlekedj, vezetés közben lehetőleg ne találkozz szembejövő autókkal?

- Egyelőre nem vezetek, mert itthon hagytuk a kocsit. Szerencsére mindig jött értünk valaki, emiatt nem is béreltünk autót.

- Kommunikáció?

- Eleinte nem tudtam megértetni magam, de a fél év alatt sokat fejlődtem. Krisztián és Buzsáky Ákos sokat tanít, ezért egyre jobban megy az angol.

- A Loki játékosait meglepte, amikor a szombati edzésen megjelentél...

- Számunkra vége a bajnokságnak, jelenleg a rájátszás megy, amiben mi nem vagyunk érdekeltek. Július 2-án kezdődik az edzésünk. Úgy gondoltam, kihasználva a szünetet, ellátogatok Debrecenbe találkozni az egykori csapattársakkal, különösen Csernyánszkival, aki a legjobb barátom. Jeleztem Szilágyi Sanyi bának, hogy jövök az aranyérmemért, mert az őszi idényt mégiscsak itt húztam le. A kupaaranyat is vinni szerettem volna, de sajnos ez nem jött össze.

- Ha már itt tartunk… Láttad a mérkőzést?

- Igen, a tévében néztem. Sajnáltam, hogy így alakult, de ezen a meccsen megérdemelték a győzelmet a kispestiek, mert a sorsdöntő pillanatokban mindig jobb megoldást választottak, jobban koncentráltak. Nem csak a tizenegyesekre gondolok, de sok mindent elárul, hogy kettő egy után fel tudtak állni. Teljesen mindegy, hogy nem volt jogos a Loki ellen megítélt büntető, mert a tévé alapján ez bebizonyosodott, de Szabó Tibi kétszer is berúgta, ami jelzi a Honvéd lélekjelenlétét.

- Térjünk vissza Angliára. Mennyire másabb ott a futball?

- Az iram jelentősen nagyobb, nem feltétlenül a passzolgatós foci dominál. Nagyon sok az ívelgetés, sokkal többször kerülnek a kapuk veszélybe, több lehetőség van a gólszerzésre. A kapusunk például átrúgja a másik térfélre a labdát, vagyis nem fokozatosan kell fölvinni. Egyből berúgja a veszélyes zónába, a lepattanókból pedig gólt kell szereznünk. Nagyon sok helyzet van, ezáltal élvezhetőbb a meccs.

- Az ívelgetős foci miatt?

- Igen.

- Érdekes, mert amikor a nemzetközi rutinnal rendelkező Miroslav Beránek Debrecenbe érkezett, azonnal ezt a módszert kezdte alkalmazni a csapatnál. Biztos emlékszel rá, mennyi kritika érte emiatt.

- Nekem erről az a véleményem, hogy minden csapatnál olyan taktikát kell alkalmazni, amit tud. Az ívelgetés nem magyaros stílus, a DVSC nem tudja megfelelően játszani olyan magas szinten, mint Angliában.

- El lehet sajátítani, nem?

- Nem tudják megtanulni a játékosok, mert nem ebben nőttek fel, és nem olyan képességű labdarúgók vannak a csapatban, akik erre alkalmasak lennének. Nekem is nagyon nehéz volt átállni arra a focira, az elején nem is volt zökkenőmentes.

- De sikerült...

- Igen, de nem mindenki tudja megszokni. Nagyon nehéz ráérezni, hogy mikor és hova kell helyezkedni. Hála Istennek nekem sikerült, de elképesztően nehéz. Nemrég Gera Zoltánnal beszélgettem, azt mondta, akkor játszom majd jól, ha megérzem, hogy kell helyezkednem. Mivel ívelnek, nekem nem hátrafelé kell néznem, hol jön a labda, hanem előre, a visszapattanóra. Ha sikerül, nagyon sokszor tudok helyzetbe kerülni. Az is gond, hogy nagyon kevés magyar tudná felvenni a ritmust, és azt az erőszakosságot, keménységet, ami jellemzi ezt a focit.

- Debrecenben körülrajongtak az emberek, megállítottak az utcán, autogramokat kértek. Plymouthban hasonlóan népszerű vagy?

- Most már igen. A vége felé egyre jobban elfogadtak. Teljesen más a szurkolói mentalitás, mint itthon. Csak egy példát említenék: a Leeds United kiesett a másodosztályból, pedig tavaly majdnem feljutottak. Negyvenötezres stadionjuk van, hatalmas szurkolótáboruk. Ott rúgtam az első gólomat, több mint harmincezer ember előtt. Szinte biztos, hogy a harmadosztályban ugyanennyi nézője lesz. Nem az megy, mint Magyarországon, hogy van egy jó gárda és akkor megyek meccsre, öt-tízezer szurkoló a lelátón, de ha két-három találkozón nem úgy játszik a csapat, akkor azonnal megcsappan a nézőszám. Ott a klubot szeretik, ráadásul fanatikusan. Angliában még a negyedosztályban is profi futball van, profi fizetések és itt sincs tízezer nézőnél kevesebb egy-egy meccsen.

- Óriási változás állt be az életedbe, de azért figyelemmel kíséred a honi eseményeket?

- Természetesen. Csernyánszki Norbival minden másnap beszélünk. Egy idő után internethez is jutottam és akkor folyamatosan figyeltem, mi zajlik Debrecenben. Nincs olyan nap, hogy a Loki honlapját ne nézném meg.